Eleddig vettünk egy jó kapust, felhúztuk elé a Fogl-gátat, majd még azt is emberül aládúcoltuk. Bekkjeink elé két fedezetet, vagy más néven halfot (a mai védekező középpályások ősei) építünk be a habarcsba. A poszt nem képezi vita tárgyát. Blum Zoltánt, az élettanilag is aggályosan zöldvérű ősfradistát illeti nemcsak a hatos mez, de árukapcsolásként dörgedelmes, falrengető vigyázzba is csapjuk magunkat egy nagyszerű, alázatos labdarúgó és egy vészterhes kor tiszta jelleme előtt.

Az NST oldtimer-válogatott balfedezete:
Blum (Virág) Zoltán (1892 – 1959)
Becenév: Blumi
Klubja(i): FTC, Turul
Válogatottság: 38 (1912-1925)
Az év labdarúgója: 1921

Blum Zoltán nem volt egy páváskodó kalandor, ki szabadosan és meggondolatlanul a gyönyörnek áldoz, ő a futball házasságában élt és alkotott. A házasság íztelen gyönyör, se fullánkja, se heve – emberünk is beérte a pecsenye füstjével. Blum Zoli nem tért le a közhelyek útjáról, szürkébb volt a januári Dunánál, s mellé néma, mint a csuka. Aggályos gonddal strázsáló árnyék az ötösön, nyugodt vérmérsékletű, tartós teljesítményre képes szántó-vető igásló a középpályán.

Sovány, járása merev, merev tarkója és válla is. Orra hosszú, szája keserű, szeme ellenben kíváncsi és fürkész, tekintete jóakaratról tanúskodik. Arca, szava komor és moralista, egy olyan emberé, aki kesernyés mosollyal kárhoztatja kora erkölcseit. No de nem mélázott, ha dologról volt vagyon szó, mennykőként csapott le az ellenre, tántoríthatatlan foxiként üldözte a labdát.
Blum Zoltán, a klubhűség mintaképe – ezerszeresen elcsépelt ragadványnév, de akkora dogma vele kapcsolatban, hogy muszáj idebiggyesztenünk. A Ferencvárosban 416 mérkőzésen szerepelt, ebből 222 bajnokin, melyeken összesen öt gólt szerzett. A klub odaadó híve volt. Túl a harmincon – legyünk őszinték – kitessékelték a Fradiból, de még több első osztályú klub is szívesen látta volna, ő mégis az NB II-es Turult választotta. "Az első osztályban a Fradi ellen is játszanom kellene, erre pedig képtelen lennék. A Turult azért választottam, mert zöld-fehér."

Szegényes, kehes megjelenése ellenére ritkán lehetett őt elnyomni, kommandírozott a levegőben, hólapátnyi homlokával ingajáratban bólintotta jobbra-balra a labdákat. Akadt persze hiányossága is: kényszeresen bal lábát használja és passzjátéka bizony pontatlan. (Andrew Handler - From the Ghetto to the Games, ~ Zsidónegyedből az Olimpiára)
Minden forrás kiemeli, hogy Blum szinte átszellemült, amikor a válogatott címeres mezét magára húzta, képtelen volt rosszul játszani. Több mint egy évtizeden keresztül szakadatlan gürcölt azért az egy, apró gólért, amit a válogatottban szerzett. A nemzeti tizenegyben 1912 és 1925 között 38 alkalommal szerepelt, részt vett a stockholmi olimpián, ahol végül ötödikek lettünk.
Visszavonulása után, a két világháború között az egyik legjelentősebb magyar labdarúgóedző-egyéniségé válik, a Ferencváros második hivatalos vezetőedzője (1930-37), egykori csapattársát, a szintén halhatatlan edzőt és játékost, Tóth Potya Istvánt követi. (Tóth Potya kezdeményezte az első Edző Testület megalapítását (1926), amelynek ügyvezető elnöke volt, és az első trénertanfolyamon (1928) szintén ő egyeztette a tananyagot a TF-fel.)

Blum hét éven át ült a Fradi kispadján, 351 meccsen irányította a csapatot – ezzel a mai napig rekorder. Két bajnoki cím és két kupasiker fűződik a nevéhez, ebből az egyik a legendás 1931/32-es százszázalékos bajnokság. 22 meccséből mindegyiket megnyerte, nem pitiáner 105:18-as gólaránnyal. Később egy évig Aradon edző, ahol szintén bajnoki címig vezeti a csapatot és lerakja a később aradi aranycsapat alapjait.

Tóth Potya Isvánnal nemcsak a pályán értették egymást. Megvetettek mindenféle igazságtalanságot, erőszakot és vallási megkülönböztetést – antifasizmusukat tettekben is vállalták. A faji törvények bevezetésekor Tóth vezetésével kialakul egy futballista kör (pl.: Blum Zoltán, Kertész Géza, Fogl Károly), akik számos sportolót és művészt látnak el hamis igazolvánnyal – melyek jelentős részét Schlosser ős-zseni Imre szállítja, aki ekkor a VI. kerületi anyakönyvi hivatalban dolgozik – a náci megszállás után pedig a bújtatásokat és a szökött katonák segítését szervezik.

A Potya-Blum kör tevékenységében a döntő változást a Szálasi-puccs és a nyilasterror hozta meg. Az antifasiszta baráti kör csoporttá szerveződik, és már nemcsak igazolványokat szerez, hanem fegyvereket, lőszereket tárol, röplapokat terjeszt. Árulás következtében 1944. december 6-án a csoport többsége hazaárulás vádjával a Gestapo kezére került, de társai Blumot nem adták fel. 1945. február 6-án Tóth Potyát és Kertész Gézát kivégezték, pedig kiszabadításukra több akció indult, különösen Berkessy Elemér (FTC, Barcelona) és a magyar futball egyik legnagyobbja, Sárosi doktor próbált meg mindent - eredménytelenül.

Blum Zoltán, egy derék ember – az NST oldtimer válogatott lelke és motorja – 1959 karácsonyán halt meg Budapesten.